Vagyis nem nekem, hanem a Papámnak. Ugyanis ezt kapta tőlünk tavaly a születésnapjára. :)
Fiatalkorában már volt két pulija, és azokat is nagyon szerette, szóval azóta is vágyott egy másikra, így tavaly megkapta tőlünk.
Az első pár napban viszont még a mi lakásunkban lakott a kutyus, és csak utána vittük el a nagyszüleimhez.
Erről az időről mutatok most pár képet nektek. (:
Tél volt, hideg, de Jocky szemmel láthatóan élvezte a havat. :D
Így nézett ki, mikor végre sikerült visszahozni a házba. :D
Volt a mosókonyhánkban egy lábtörlő és az volt a kedvenc helye.
Csak ott volt hajlandó feküdni vagy aludni. És csak akkor volt nyugodt, ha valaki ott volt vele. Nem kellett beszélni hozzá, se simogatni, elég volt, ha tudta hogy van még valaki a szobában. (:
Ha meghallotta hogy kimentünk, egyszerre felébredt.
És ha rövid időn belül nem tértünk vissza, akkor hangos ugatással és nyüszítéssel a keresésünkre indult. (:
Majd mikor megtalált minket, addig nyaggatott, míg ki nem mentünk hozzá, hogy ő újra nyugodtan aludhasson. (:
Remélem tetszettek a képek. Persze nem tudják átadni, hogy mennyire cuki és aranyos ez a kutyus, de majd meglátjátok a következő bejegyzésekben, mivel folyamatosan posztolok majd róla képeket, videókat és történeteket.
És remélem ti is olyan hamar megszeretitek majd, mint mi. (:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése